Diozófia: a FÉNYről

  ~    

Diozófia  |  Idézetek / Mottók
Az ÉletErőnek ez a mítosza, hogy felülről áradt le és áthatotta világokat, a Föld minden művelt népénél megtalálható.
Diozófia | Új Világ küszöbén II. - A Lélek és a múlt (45. o)

  ~    

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok

A FÉNYről
    (Új Világ küszöbén  IV.)

Sokat beszéltünk a fényről, arról, hogy hogyan válunk fénnyé, és hogy az ember lényegében és lényében mindig is a fényt kereste és keresi még ma is.
Igyekezzünk tehát, -amennyire lehet- a fényfelé menni, a világosság felé törekedni, mert, aki ezzel a Fénnyel egyesül, akkor maga is fénnyé válik, fénnyé válunk.

Minden nagy megvilágosult Lélek, önmaga is egy fény, aki az isteni bölcsesség napjának ragyogását sokszorosítja meg.
E közben egyesül is a fénnyel, mint egy üstökös, amely a Napba zuhan.
Mi is igyekezzünk, “bezuhanni“ a fénybe, az isteni fénybe, a pozitív fényekbe, hogy egyé válva azzal, nagyobb fényt legyünk képesek mi is önmagunkba átültetni.
Mi is lényegében fényből állunk, és mint üstökös, a Napba zuhanva, egyesül a fénnyel és ezáltal saját fényét is megsokszorozza, úgy mi is több fényt fogunk magunkba szívni.

Minél inkább igyekszünk a fényre, annál inkább megsokszorozzuk a saját fényünket.
Mindenkiben, akiben az isteni önmegismerésnek Napja megnyilvánul, lényegében megvilágosodott Isten és megjelenésében Ember.
Beszélünk Isten-emberről, aki a fénynek birtokába jut, és az ilyen nincs már a testéhez kötve, ő már annak ura, uralkodik teste és fizikai élete felett.
Így ő már felszabadult, ott van ahol lenni akar vagy ahova önmagát helyezi. Már nincs szüksége kényszer mozgásra, fizikai kapcsolatokra, mert a fény mindezeket helyettesíti.
Más emberekkel szellemileg is kapcsolatba léphet, akár távolabb, akár közelebb, ezért mondjuk azt, hogy akinek a testen kívüli élet elképzelhetetlen, addig meg sem ismerheti az igazi szellemi életet.
Fogadjuk el tehát a testen kívüli létezést és életet, hisz vannak érzéseink, gondolataink, melyek nem kötődnek a testiséghez, a fizikai léthez, így igyekezzünk tehát- már azon a fokon vagyunk-, a fénynek segítségével képességeinknek kifejlesztésére, igyekezzünk eltávolódni a testtől.

Mindaddig, amíg az embernek a testen kívüli élet elképzelhetetlen, addig meg sem ismerheti a szellemi életet.
Nem juthat az igazi öntudatára, míg testhez kötött öntudatából ki nem lép.
Önlétének rögeszméje áltatja őt igaz öntudatának elérésében.
Minden embernek jóformán van rögeszméje, melyhez szerfelett ragaszkodik, de amelyeket fel kell adnia, addig nem léphet ki önmagából és ezzel hátráltatja őt igaz öntudatának elérésére.

A mi igazi létünk és lényünk, nem az emberi létünk, hanem az isteni lényeg, Istennek Szelleme mibennünk.
Mi már isteni lények vagyunk, és akkor közeledjünk ehhez a fogalomhoz, mert a mi isteni szellemünk a mi igazi Én-ünk.
Alszik és virraszt, él és meghal, ébren van és virraszt felettünk, hogy gondoljunk isteni szikránkra, igazi lényünkre.

Ő maga az élet és az öntudat és ha megnyilvánul az emberben, akkor neki kölcsönzi igazi öntudatát.
Ha mi képesek vagyunk arra, hogy belső lényünkbe megnyilatkoztassuk az isteni lényeget, akkor gondoljunk rá, érezzünk vele együtt és cselekedjünk vele együtt.
Akkor lángra lobbanva igazi lényünk, felsőbbrendű Énünk megnyilatkozik éltünkben, mindennapi életünkben, és teljes egészében kibontakozik mibennünk.

Így nyeri el az igaz ember a szellemi életet és a halhatatlanságot.
Csak ha a szellemi élet felébred az emberben lehet szó a szellemi erő kifejlődéséről, annak felhasználásáról, vagyis a MÁGIÁRÓL (és, most, ezt a szót kéretik nem félreérteni! - szerk.).
Ezt nem lehet sürgetni, nem lehet közbejárni, protekcióért folyamodni, nem kaphatjuk sehonnan kívülről: MI BENNÜNK KELL FELÉBREDJEN!
Hogy miért? Azért, mert BENNÜNK VAN!

Így lehetünk akár mágusok is, mert a mágus bizonyos szellemi erőknek van a birtokába, melyet felhasználhat a már szerzett vagy már meglevő képességei szerint.
Ezért beszélünk fehér és fekete mágiáról, hogy a megnyilatkozó erőknek melyik pólusa kerül előtérbe, a pozitív vagy a negatív.
Ha valaki eléri azt a fokozatot, hogy képes felvenni a kapcsolatot a benne virrasztó isteni lényeggel, az isteni szikrájával, akkor az addig benne virrasztó lehetőségek a felszínre kerülve képességé alakulnak át, mely szellemi erők egészen a mágusi képességé is fejlődhetnek. Mágussá, mindentudóvá, csodatevővé.
De vigyázni kell, mert az ember hajlamos arra, hogy szerzett képességeit saját maga érdekében, környezete érdekében önző célokra használja fel, súlyosan vétve az egyetemes törvényekkel szemben, és eljuthat oda, hogy olyan dolgokat is megvalósít, melyek károsak és veszélyesek az emberiség számára.

Törvény, hogy még a legkisebb szellemi képességet is csak a pozitív, előre vivő cselekedetekre használjuk fel, és SOHA NEM A SAJÁT MAGUNK ÉRDEKÉBEN!

Igyekezzünk, törekedjünk másokon segíteni, de a fekete-mágus is ezt teszi, mert nincs tisztában sokszor a fejlődésnek igazi céljaival és utjaival, ezért veszélyes azon képességekkel rendelkező embernek segítsége, aki csak azért, hogy hatalmát mutassa, vagy anyagi előnyökért “csodákat“ visz végbe.
Az igazi segítőkészség az nemcsak megoldani akar, hanem felvilágosítani és tanítani, megmutatni a lehetőségét annak, hogyan tudjunk önmagunkon segíteni, így mindenki tapasztalathoz juthat és feladatát is képes elvégezni anélkül, hogy beleavatkozna bárkinek is, sőt saját magának a sorsába - ahogy szokás még mondani-, a karmájába.
Balgaság olyanoknak, akikben a szellemi lélek még nem jelentkezik, olyan erők kifejlesztésére útmutatást adni, melyeket még nem tud birtokolni.

Tehát az olyan képességet, vagy ismeretet, mely nekünk már van, úgy lelkileg és szellemileg, csak olyanoknak adhatunk át, akik szintén ezen a úton haladnak, vagy azt látjuk, hogy ők bennük is részben már megvan a lehetősége ezen képességek kifejlesztésének.
Ez egyben erkölcsi érettségünk vizsgája is, hogy felismerjük úgy önmagunkban, mint a társainkban azt az erkölcsi szintet, mely biztosítja azt, hogy a szerzett képességekkel NEM ÉLNEK VISSZA!

Ezt a Krisztusi Tanítás is kihangsúlyozza, amikor arra figyelmeztet, hogy a gyöngyöket ne dobjuk oda a disznóknak, vagyis a megszerzett, értékes lelki-szellemi kincseket ne tegyük közprédává és ne használjuk fel alantas, érdek dolgokra, ne éljünk vissza a tudással.
Minden ilyen tanítás csak olyan mértékben mutathat utat, melynek felhasználásával az emberi lélekben a szellem felébreszthető.
Tehát az ismeretnek, a lelki és szellemi képességeknek felhasználása feladatként is jelentkezik a számunkra, melynek során mi is részt veszünk- képességeinkkel és tudásunkkal- a lélek-szellem ébresztésének isteni munkájában.
Ebben az irányban kötelességünk segíteni.

Vigyázzunk azonban arra, hogy ne szóródjunk szét a segítésben, a lelki-szellemi erőknek, energiának a szórásában, segítésnek gyanánt.
Ha mégis néha ezt tesszük és úgy érezzük, hogy erőt veszítünk, kimerít a lelki és szellemi erőkifejtés, akkor vonuljunk vissza, hozzuk vissza önmagunkban az erőket.
Ilyenkor az értelem (a mentál), az emlékezet és a tudat vissza kell kerüljön a lélek mélyére, és minden egyéb fikciót fel kell hagyni.

Dolgozzunk a végtelenért és ne a mulandóért(!), a mindennapi események, melyek körbevesznek sok energiát vesznek el és sokszor feleslegesen.
Inkább az egyetemességért, a végtelenségéért, az örökkévalóért tegyünk valamit, hiszen Istenben vagyunk és kötelességünk a Vele való együttműködés az egyetemes fejlődésnek érdekében.

Hogy a lélek Istent felismerje, nem szabad semmivel sem barátságban maradni, kötődve lenni, ragaszkodni a mulandóhoz, mert csak így lehet Istent felismerni és akkor Ő az Akaratával, és Tudásával megnyilatkozik mibennünk.
Mit mond ez a mondat?
Foglalkozzunk a tudománnyal is, a földi egzakt tudománnyal, de emellett vannak az isteni tudományok, melyekről ne feledkezzünk meg, hiszen ezért vagyunk itt, és azért tanulunk, hogy az isteni tudományban fejlesszük magunkat.

Azt, ami örök, ami létező és ne olyan dolgokkal foglalkozzunk, melyek időlegesek, tanítások, melyek elmúlnak.
Az ilyen tanítás különböző formákban jelentkezhet és nyomatott / nyomtattatott ki a bölcsek könyveiben, melyben vigyázni kell arra, hogy valóban isteni bölcseletnek a tudását tükrözzék ezek az írások.
Ilyenek például az ősi hindu és egyiptomi bölcseletnek könyvei, melyben szimbolikusan és allegóriás formákat használva fejezték ki a végtelent és örökkévalót.
Ezért a bölcseletért mindennap hozzunk áldozatot, mindennap egy áldozat, mindennap áldozunk és mindennap áldozzunk, hol szenvedésben, hol örömben, hol bánatban igyekezzünk mindenben az Istenségnek áldozatot hozni.
Az akarat azonban megmarad, de az odaadással, a tudatos áldozat-vállalással ez az akarat Isten akaratává válik.

 
  - ! -

~ * ~

.

Ezen írásoknak és ezeknek az értekezéseknek, -online vagy nyomtatott- cikkeknek, kép- video- és hanganyagoknak az összes és teljes- tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, tárolása, nyomtatása vagy másik weboldalon való -akár bármely részletének- megjelentetése, valamint publikálása, semmilyen formában nem megengedett, (ill. csak a szerző(k) előzetes írásbeli engedélyével lehetséges)! Bárki, aki ezzel ellentéteset cselekszik, az törvénybe ütközőt tesz és moralitás, ill. erkölcsi szempontból megbukik / lenullázódik. Ezért is, kéretik a fentiek betartása. Köszönjük.

© Copyright. Minden jog fenntartva!

»» Diozófia > Isteni filozófia  

* * * * * * *

.
  ~    

Speciális ÉletEnergia kellékek

Egyéni-, személyes (személyre szóló) CHI-kártya (ÉletErő-kártya): a lególcsobb és -egyben- a leghatékonyabb ÉletEnergia & ÉletErő -folyamatos és állandó- útánpótlás az Ön zsebében, pénztárcájában, vagy telefonja kijelzőjén.

-Személyes- Chi kártya / ÉletErő kártya különböző időperiodúsokra...

  .       .    
  .    

DIOZÓFIA: Isteni filozófia

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok a Létről, Életről, Isten és ember viszonyáról...

Üzenetküldés / E-Mail »»

---