Diozófiai értekezés: Logika és Intuíció

  ~    

Diozófia  |  Idézetek / Mottók
A Föld lakói a legkevésbé előrehaladottak közül valók csillagrendszerünk összes bolygóinak lakói sorában, úgy fizikai, mint erkölcsi tekintetben.
Diozófia | Új Világ küszöbén II. - A többszöri testetőltésben rejlő igazság (1 rész, 9. o)

  ~    

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok

LOGIKA és INTUÍCIÓ
    (Új Világ küszöbén  IV. / 10. o.)

Eddig is sokat beszéltünk a logikáról és annak fontosságáról, hogy mindent meg kell logikusan vizsgálni és semmit sem szabad -automatikusan- elfogadni.
Ha egy probléma megjelenik előttünk, legyen az bármi, azt logikusan világosítsuk meg.
Ne fogadjuk el azonnal, és főleg ne azonosuljunk vele vizsgálat nélkül, hogy a végén rájöjjünk, nem is olyan aminek az elején kinézett.

Egyszóval, -lelkesedésünk mellett- logikusan is igyekezzünk meglátni a dolgoknak a lényegét, így nem tévedhetünk és nem kerülhetünk olyan helyzetben, hogy kényelmetlen vagy akár kellemetlen lemondásban vagy vélemény nyilvánításban legyen részünk. Ezt megbeszéltük.

De most jelentkezik egy másik probléma, éspedig az, hogy a szellemi képességek mellett, ahol szükség van a logikára, a logikus gondolkodásra, szükségünk van még valamire; és ez a valami az INTUÍCIÓ.

A logikus gondolkodás kifejlesztése mellett, sőt még helyette is sokszor, jöhet az intuíció.

Mit jelent ez a változás?
Ha egy probléma elénk kerül és mielőtt nekifognánk azt logikusan szétszedni, csendben nézzük meg azt, hogy mit mond nekünk.
Nem érdekel, hogy logikailag az mit jelent, hanem az érdekel, hogy mit mond nekem valaki, vagy valami, akár tárgy, akár személy, akár eszme, milyen hatással van az énrám?
Rossz hatással, semleges hatással, vagy kellemesen hat rám, mert valamit mond; valakivel találkozom, valami történik velem, mert -mivel- azt mondjuk, hogy 'nincsenek véletlenek' akkor az valamilyen oknál fogva az elémbe került, hozzám jött.

Ekkor már nem azzal foglalkozom, hogy miért és miért pont most jött hozzám, vagy, hogy ő ki vagy mi, , -nem a logika-, hanem az intuitív megérzés kerül előtérbe, hogy már érzem miért találkoztam vele, és miért mondta ezt vagy azt nekem.
Megérzem, hogy, amit mondott, mi akar lenni a számomra.

A logikát azért, -és erről is sokat beszéltünk-, ne hagyjuk el, és a logikával ne hagyjunk fel, mert amikor az intuitív megérzésekkel tisztába jövünk, -bátran- használhatjuk a logikát.
Felhasználjuk, miután intuitíve meggyözödtünk, hogy az érzés, melyet érzünk, a helyzet melybe kerülünk, milyen ismereteket is hoz a számomra és azokat hogyan is használjam fel a logikának az eszközével.

De ha intuitív a helyzet, a megérzés nem mond semmit nekem, akkor -egyszerüen- továbbállok és nem foglalkozom sem ásvánnyal, sem növénnyel, sem állattal, (és sem emberrel), mert azok számomra semlegesek, nem mondanak semmit, nem hatnak rám.

Mindig azt figyeljük meg, hogy a ráhatások -melyek hatnak ránk- milyenek: pozitívak, negatívak, vagy semlegesek, mert ahogy azok ránk hatnak, úgy tükröződünk mi is ő bennük.
Ha egységben vagyunk, az egy gyönyörű dolog, de ha a ráhatás negatív, akkor a tükröződés egyoldalú és rossz hatással lehet ránk, nó, ekkor használhatjuk a logikát annak megvizsgálására, hogy ezek miért történtek így. Kiben, vagy miben van a hiba, bennem, vagy abban a dologban, személyben, tárgyban, vagy eszmében, hogy nem tükröződik egyik a másikban, nem tükröződik vissza mibennünk annak hatása.

Alkalmazzuk ezt a képességet, és elemezzük ki, de nemcsak az emberre vagy dologra, eszmére vonatkozólag, hanem a többi élethullámmal kapcsolatban is.
A növényekkel, a természettel; ...mit is érzünk velük kapcsolatban, milyen hatással vannak ránk? Belefeledkezünk a természetben való tükröződésünkbe vagy untat bennünket és azt várjuk már, hogy mikor megyünk haza.

A logikát meg kell tartsuk és meg kell, hogy hagyjuk, de próbáljunk ráállni az intuícióra, intuitív megérzéseink megfigyelésére, mert az magasabbrendű érzés és közelebb visz bennünket a belső megvilágosodáshoz, mely tulajdonképpeni célunk és feladatunk.

Amit itt végighallgattok hétről hétre, az -mondhatni- egy egyveleg, és sok mindenről esik szó, de a tanítványok feladata, a ti feladatotok, hogy ebből az ismeretözönből kiválasszátok azt, ami a számotokra a legjobban megfelel, ami a legjobban érdekel titeket, és már nem csak logikai szempontok szerint, hanem az intuitív megérzéseitek szerint is.

Mi felel meg jelenlegi tudatállapotunknak, mit tudunk beépíteni a tudatba, vagy mit nem tudunk elfogadni, azt egy kicsit -egy kis ideig- félretenni, nem elutasítani, hanem félretenni.
És, idővel mindannyian meglátjuk, hogy minden, amit itt hallottunk (és tanultunk) az elmúlt évek alatt, beépülve a tudatunkba, az már nem ismeret, hanem az már tudássá válik.

Ne türelmetlenkedjünk és ne alázzuk meg magunkat azzal, hogy mi ezt nem értjük, nem érthetjük meg, mert ilyenek vagy olyanok vagyunk, mert minden elhangzott szó és ismeret beépül az altudatba (tudattalatiba), megörződik ott, és amikor eljön az ideje, akkor egyszer csak eszünkbe jut, mint már ismert fogalom, tudott dolog.

Hisz mindenki a maga szintjén, itt és most, ahogy- és ahol vagyunk, teljesen tökéletesek (teljesek és tökéletesek) vagyunk, és az, amit egy adott pillanatban tettem, cselekedtem, gondoltam, az akkor jó volt és tökéletes, még akkor is, ha most azt hisszük, hogy butaságot/hülyeséget gondoltam, lehetetlen valamit csináltam.

Nem így van, mert ha akkor azt csináltam, akkor azt csinálnom kellett, ahogy mondva van: 'teszem a magamét'.
Ha én tettem, és azt, amit tettem negatív volt, akkor én magam vagyok annak elkövetője, és végül is javamra szolgált, mert ezáltal tapasztalatot szereztem, ami egyszer hasznomra válik (vagy vált már).
Ebből kifolyólag, ma már másképpen tudok cselekedni, nem követve el, ugyanazt a negatívot, ugyanazt a hibát.

Ezért soha ne keseregjük el, ha úgy látjuk, hogy utólag, valamit rosszul csináltunk, vagy nem tettünk helyesen, hanem tegyünk-vegyünk, cselekedjünk bátran, 'tegyük a magunkét', mert mindig önmagunkat igyekszünk ezáltal megvalósítani, ami egy pozitív dolog, és ami egyben a feladatunk is amiért ide jöttünk.

Ide tartozik a kitartásnak a problématikája is, hogy 'teszem a magamét', de mikor?
Megvalósítok valamit, most, később vagy azonnal, ill. mihamarabb.
Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy 'tegyük a magunkét'. Mert ha nincs alkalom, akkor nem teszem, de ez nem azt jelenti, hogy más alkalommal nem teszem, vagy erről lemondtam, hanem igyekszem 'tenni a magamét', amikor erre lehetőség adódik.

Hogy miért mint ismételjük a 'magamét' szót? Azért, mert a fejlődés az mindig egyéni, és az egyéni fejlődésemnek utját kell járni.
Csak akkor tudok segíteni előszőr magamon és másokon, akkor leszek hasznos tagja egy közösségnek, ha én magam fejlődőm.
Előszőr nekem kell fejlődnöm és csak azután járulhatok oda, hogy mások fejlődését segítsem.

A fejlődés egyéni és így minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy egyénileg fejlődjünk.
Ez valóban egy kicsit önzőnek hangzik, de ez TÖRVÉNY, hogy előszőr és magam kell minőségileg fejlődjek és odajussak, hogy másokat segítsek, másokat tanítsak és mások boldogulásában részt vegyek.
Ha nem vagyok elég fejlett, akkor esetleg mennyiségi segítséget nyújthatok, de nem minőségit, márpedig nekünk feladatunk a minőségi fejlődésnek az elérése.
A mi feladatunk nem az már, hogy csupán garasos értékeket adjunk másoknak, mint egy koldusnak aprópénzt, mert ilyen segítséget mindenki tud adni. Nem, mi már oda kell fejlődjünk, hogy elmenve mellette, csak ránézve olyan segítséget kapjon az a koldus vagy az a szegény, melyet nem lehetne szavakban kifejezni.
A pénztárcát, azt mindenki ki tudja nyitni, mindenki tud adni alamizsnát, de AMIT ÉN TUDOK, VAGY TI TUDTOK ADNI, AZT MÁR NEM TUD AKÁRKI!

Ez a feladatunk, hogy képezzük magunkat ebbe az irányba, hogy amerre járunk vagy élünk, a fluidikus mezőnk -összetett elektromágneses mezőink- által kitágulva/kisugározva, ott érezzék az emberek, -és bármi, vagy bárki is-, hogy SEGÍTSÉGET KAPTUNK AZ ÉLETRE.
Amikor úgy éreztük, hogy nincs több erőnk, nincs több lehetőségünk, akkor egy erő (egy rejtett erő/életerő) érintett meg bennünket, ami erőt adott, kitartást adott a további életre, gyógyulásra, fejlődésre.
Jussunk oda már, hogy ne testeket gyógyítsunk, hanem lelkeket és szellemeket. Ne fizikai kezeket rakjunk a testre, hanem az asztrális kezeink segítségét felhasználva hassunk lélekre, szellemre, gondolatainkkal legyünk képesek körülvenni valakit és ez -higgyék el- óriási segítség embernek, állatnak, növénynek, ásványnak egyaránt.

Higgyétek el, hogy nagyon sokat tudunk segíteni, de csak akkor ha egy kicsit “önzők“ vagyunk és előszőr önmagunkat segítjük, fejlesztjük, képezzük ki egyénileg, 'megtéve mindig a magunkét', azt, amit a logikánk és az intuitív megérzéseink kérnek tőlünk.

 
  - ! -

~ * ~

.

Ezen írásoknak és ezeknek az értekezéseknek, -online vagy nyomtatott- cikkeknek, kép- video- és hanganyagoknak az összes és teljes- tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, tárolása, nyomtatása vagy másik weboldalon való -akár bármely részletének- megjelentetése, valamint publikálása, semmilyen formában nem megengedett, (ill. csak a szerző(k) előzetes írásbeli engedélyével lehetséges)! Bárki, aki ezzel ellentéteset cselekszik, az törvénybe ütközőt tesz és moralitás, ill. erkölcsi szempontból megbukik / lenullázódik. Ezért is, kéretik a fentiek betartása. Köszönjük.

© Copyright. Minden jog fenntartva!

»» Diozófia > Isteni filozófia  

* * * * * * *

.
  ~    

Speciális ÉletEnergia kellékek

Egyéni-, személyes (személyre szóló) CHI-kártya (ÉletErő-kártya): a lególcsobb és -egyben- a leghatékonyabb ÉletEnergia & ÉletErő -folyamatos és állandó- útánpótlás az Ön zsebében, pénztárcájában, vagy telefonja kijelzőjén.

-Személyes- Chi kártya / ÉletErő kártya különböző időperiodúsokra...

  .       .    
  .    

DIOZÓFIA: Isteni filozófia

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok a Létről, Életről, Isten és ember viszonyáról...

Üzenetküldés / E-Mail »»

---