A Diozófia alapkérdései / A Diozófia feladata

  ~    

Diozófia  |  Idézetek / Mottók
"A világűrt keresztül-kasul hatalmas erők-energiák járják át és maradéktalanul betöltik az egész teret. A természet nem tűri meg az űrt és nincs üres tér, minden telítve van.
Erők- és energiák óceánja vesz körül bennünket: csak ezek által és ezekben -mint éltető közegben- élünk- és élhetünk".
Dr. Kiss István: Diozófia

  ~    

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok

A DIOZÓFIA ALAPKÉRDÉSEI

– pragmatikus bölcselet –

A DIOZÓFIA ÉS FELADATA  
    (Új Világ küszöbén IV.)

Minden eszmei áramlatnak célja az isteni életelvnek vizsgálata, annak kutatása, Isten gondolatáramának -a lehetőséghez képest- megértése.

Amióta létezik az ember és tudja, hogy “én vagyok“, azóta léteznek a szellem kutatását és megértését célzó eszmei áramlatok.
Évezredek óta folyik ez a munka, hol nyíltan, hol titokban, hol elég felszínesen, hol mély szellemiséggel áthatottan, attól függően, hogy milyen fokozaton és tudatszinten álltak e munkának a művelői.
Ezek az ezredéves tanítások ma is léteznek, de állnak / stagnálnak, és ezeket át kell formálni, aktualizálni kell a kornak szellemébe.
Ezt csinálta Dr. Rudolf Steiner is (korunk egyik legnagyobb polihisztora), amikor a teozófiának keleti tanításait áthozta Európába és antropozófiát csinált belőle, aktualizálta a nyugati és európai embernek a szellemiségéhez.
Nekünk is ma aktualizálni kell ezeket a szellemi tudományokat, melyek megvannak, így a diozófiának sem az a célja, hogy ezeket megsemmisítse vagy pedig okkult ágakat hozzon létre, hanem, hogy előbbre vigye.

Fejlődik minden, az emberiség, a környezet, a természet, minden megy előre, változnak az adott helyzetek, így nem jöhetünk a régi dolgokkal.
Csínján kell tehát bánni és vigyázni kell a tanításokkal is, mert lehetnek oly ismeretek közöttük, melyek ma már nem állják meg helyüket és félrevezethetik a kereső embert, vagy éppen meghaladják az ő jelenlegi tudatállapotát és fejlődési fokozatát.
Kell vigyázni a tudatfokozatokra, azokéra, akik e tanításokat hallgatják, főleg ha a tanítások tanfolyamok vagy könyvek formájában jelennek meg és mindenki számára hozzáférhetők.

A diozófiának tehát többek között, amint azt már mondtuk pont ez a feladata, hogy aktualizálja a mai idők számára, a ma korszellemének elveihez hasonulva a problémákat, ami a szellemi életnek és létnek vonatkozásait illeti.
Átdolgozza a mának erkölcsi és tudományos szempontból is megérthető módon azt a tudást, szellemi értéket, melyek minden idők tanításaiban, azok gyökereiben igaznak, sokszor szimbolikusan, de máig is érvénybe maradtak és meg is fognak maradni.
Így vannak a karmának, öntudatnak, szellemiségnek oly vonzatai, melyekkel ezelőtt száz évvel nem foglalkoztak, de nem foglalkozott vele még Rudolf Steiner, de még Max Heindel (vagy akár Helena Blavatsky - szerk. megj.) sem, pedig alig nyolcvan éve működtek és alkottak közöttünk.

Feladatunk tehát, hogy vigyük előbbre valamit, vigyük előbbre azt, ami már megvolt évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt.
Előbbre kell vinni a tudást, mert stagnálni nem szabad, ahogyan stagnálnak a régebbi hitelvek, dogmák, melyek már saját maguk körül forognak.
Akkor, abban az időben nagyon jók voltak, elfogadhatók, sőt szükségesek az akkori ember számára, de ma már nem.

Az időknek folyamán nem csak az ember fejlődőt., hanem környezete, életmódja, gondolkodása, tudata is fejlődőt és a diozófiának feladata ezt az előrehaladást, fejlődést bemutatni. Íme; akkor ez így volt vagy úgy volt és ma pedig így van.
Ez nem jelenti azt, hogy mást mondunk vagy tanítunk, semmisnek nyilvánítjuk eddigi ismereteinket vagy tudásunkat, hanem azt, hogy az örök érvényű ismereteket aktualizáljuk a mának nyelvére.
Krisztus Tanításai örök érvényű igazságokat mondtak el, de azóta az embereknek tudatállapota is fejlődőt, így ezeket a Tanításokat ki kell bontani a mai kornak szellemében, mert nem szabad szóról szóra értelmezni soha a magas szellemi mondanivalót.
Át kell írni, át kell értelmezni azon szimbolúmokat melyeket AKKOR használt Krisztus, mert Ő a MÁNAK is, sőt a HOLNAPNAK is beszélt.

Nem vagyunk egyedül

A diozófiának egyik alaptétele annak a kérdésnek megválaszolása, hogy van-e segítségünk, vagy magunkra vagyunk utalva?
A diozófia elfogadja és vallja azt, hogy segítségünk van és segítségre van szükségünk!

Nem állunk olyan fejlődési fokozaton és tudatállapotunknak azon fokán, hogy képesek legyünk egyszerűen saját magunkra hagyatkozni, segítségre van szükségünk.
Igaz a mondás is azt mondja, hogy 'segíts magadon és akkor Isten is megsegít', így az első probléma az, hogy tegyünk meg mindent, mindent kövessünk el amit lehet és ami az érőnkből és képességeinktől kitelik problémáinknak, nehézségeinknek megoldásáért.
De vannak dolgok, melyekben segítségre szorulunk.

Az első szinten ott állnak a Tanítók, akik igyekeznek irányítani, tanítani bennünket, de ott vannak a Mesterek és Nagymesterek, kik már intuitív megérzésekkel rendelkezve segítenek a bennünk levő képességeknek felébresztésében, majd ott vannak az Adeptusok, akiket követnek a Hierofantusok és még fennebb a Logoszok.
Ezen felül is vannak hierarchiák, de a jelenlegi fejlődési fokozaton álló emberiség nem áll azon a szinten, hogy a Logoszon felüli szintről is irányítva legyen.
Inkább Mester szinten vagyunk segítve- ide értve természetesen őrzőnket, a vezetőnket, Mesterünket is-, akik figyelnek bennünket és ha már olyan szintre érkeztünk, amikor a tudatállapotunkban már olyan ismeretek vannak, melyek közelítenek a beavatás és a belső megvilágosodás fele, ott a Mesterek segítenek.
A Nagymesterek akkor lépnek szintre, amikor már uraljuk önmagunkat, gondolatainkat, érzéseinket, szándékainkat, kiket az Adeptusok követnek, amikor a megvilágosodásnak szikrája már pislákol bennünk és annak kibontakoztatása a következő lépés.
A Hierofantusok már az iniciáltságnak fokozatai esetén jelentkeznek, ők rendezik és határozzák meg a szinteket és segítenek azok elérésébe.
A Logoszok akkor jelentkeznek, amikor már nincs szükségünk több inkarnációra, elvégeztük feladatainkat, és már a Logosz veszi át a munkát rajtunk.
Ezt mind természetesen szellemtudományi szinten kell értelmezni.

Bízzunk tehát abban, hogy vannak Kik figyelik a mi lelki-szellemi fejlődésünket és akkor amikor erre lehetőség van, amikor a karma és a mi szabad akaratunk nem akadályozza, segítenek bennünket.
Nem avatkoznak életünkbe, nem tanácsolnak, nem irányítanak, hanem a környezetet, eseményeket, helyzeteket rendezik úgy, hogy az úton járni tudjunk.
Vannak akadályok melyek előtt megtorpannunk és ilyenkor jönnek ezek a segítők- szintek és fokozatok szerint ahhoz-, hogy el tudjunk igazodni, dönteni, határozni tudjunk a "hogyan tovább"ról.

 
  - ! -

~ * ~

©Copyright. Minden jog fenntartva!

.

---