Diozófia: Meditációs témák, -napi- elmélkedések

  ~    

Diozófia  |  Idézetek / Mottók
Az életerő; vagy maga az Élet, az a gerinc, mely körül a parányi részecskék (parányok = szubatomikus részecskék) bizonyos törvények szerint csoportosulva -többek között- a szervezetet alkotják.
Diozófia | Új Világ küszöbén II. - A Lélek és a múlt (32. o)

  ~    

Diozófiai, ezoterikus és parapszichológiai értekezések

Meditációs témák, -napi- elmélkedések
    (Új Világ küszöbén  I.)

 

Mottó:
A magasabbrendú élethez vezető utat, e világban -amelyben élünk-, nem pedig rajtab kívül kell megtalálnunk.

1. Ki vagyok én, aki gondolkodom? Aki cselekszem? Ma így, holnap másként gondolkodom, másként cselekszem. Holnap megbánom amit ma gondoltam vagy cselekedtem. Naponta több Én-ünk van?

2. Ki az, aki megállapítja bennünk azt, hogy jót vagy rosszat gondoltunk, szóltunk, cselekedtünk?

3. Ki az, aki szemlél, figyel, megítél vagy megdicsér?

4. Van-e bennünk valami vagy valaki, ami- vagy aki mindig ugyanaz?

5. Én a testem vagyok? Ki az Én bennem, aki tudja, hogy teste van?

--//--

Életünk spirituális célja az, hogy megtapasztaljunk bármely körülményt, amibe kerültünk és felülkerekedjünk azon.
Bármi, amit bonyolultnak találunk, az majdnem mindig SORSKIHIVÁS-t jelent számunkra.

Annak kell a végére járnunk, hogy maradéktalanul hozzájussunk a fizikai világ megismeréséhez -is-. Ezt el kell elkezdenünk, bárhol vagyunk is, és bármilyen erőforrások állnak is a rendelkezésünkre.
Értelmetlen azt kívánnunk, hogy bár csak szerencsésebbek lennének körülményeink, hiszen ha valami másra lenne szükségünk SZELLEMÜNK azokat választotta volna.
Ha azzal foglalkoznánk, akik- vagy amik vagyunk, amit magunk előtt, magunk körül látunk, és minden körülmények között felelősséget vállalnánk tetteinkért, akkor nem lenne szükségünk arra, hogy kitapasztaljuk a negatív oldal hiányosságait, nehézségeit.
Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy nem a SORS (KARMA) vezérli életünket, hanem mi magunk irányítjuk azt, akkor -anélkül, hogy észrevennénk-, csendesen feltárul előttünk egy ajtó és máris elindulhatunk azon az ÚTON, amely a szellemi fejlődés felé visz bennünket.
Amennyiben a hibák, hiányosságok, tévedések nem lennének életpályánk részei, szellemünknek nem volna oka a megtestesülésre. NEM LENNE AMIBŐL OKULJON!

A mai hanyatló kor -lassan- befejezte hívatását.
Kifejlesztette a tudományos gondolkodást, az erős kritikai szellemet, az akaraterőt, energiát, öntudatot, melyek mind csupa értékek számunkra. E haldokló világ ezzel befejezte hívatását.

Az Új Kor - a VÍZÖNTŐ korszaka lesz, melynek feladata, hogy megtanítson bennünket az EGYETEMES EMBERI EGYSÉG-re, ahogyan Krisztus mondta: “Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az Én szómra; és lészen EGY AKOL ÉS EGY PÁSZTOR“. Ján.10/16.

Az “egy akol és egy pásztor“ világának a megvalósítására, annak Törvények szerinti használatára, egymás boldogulásának és békéjének szolgálatában.
Ha azt hinnénk, hogy mindennek így kellene maradnia változatlanul, ahogy ma van, akkor azt a képtelenséget hinnénk, hogy a fejlődés be van fejezve, és amit eddig elértünk, azok a legtökéletesebb eredmények.
Nagy tévedés...

Egy új korszak hajnala virrad fel az emberiség életében.
Hogy látható eredménye, mikor tűnik fel életünkben, ez ma, az alapkő letételénél, nem a legfontosabb kérdés. Azokra a lelkesült szívekre, akik a megvilágosodás, intuitív belső megérzésük fényénél felismerték, hogy az alapkő letételének munkásai lehetnek, dicsőséges, de nehéz feladat vár.

Ez mindenkoron, így a múltban is, osztályrészül jutott azoknak, akik egy ÚJ VILÁGKORSZAK FÉNYEIT AZ EMBERISÉG ELŐTT MEGCSILLOGTATTÁK.

Kellemes dolog tehát számunkra az IDŐ, nem az árnyékba borító, hanem napsugaras. Nem halált hozó, hanem életet adó.

Az isteni bölcsesség mindazoknak, akik szeretik a bölcsességet, megadja az erőt, a testi-lelki-szellemi harmóniát, és a lelki derűt, hogy az életet ne úgy köszöntsék, mint a napnyugtát, hanem mint a hajnal hasadását.
Fontos tehát, hogy megőrizzük magunkban a vidámságot, örömöt, testi-lelki-szellemi egyensúlyt és a lelki derüt.

A MOSOLYGÁS AZ ÉLET NAPSUGARA. A jövő nagyszerű távlatokat / perspektívát tár elénk.
Célunk magasztos: AZ ÖRÖK VÁLTOZATLAN BÉKE, SZERETET ÉS BOLDOGSÁG.

A SZERETET HATALOM!

Szavaitok csak akadozva és szegényesen képesek körülírni ezt a fogalmat. A szeretet nem pusztán egy szó, vagy érzés.
A SZERETET ERŐFORRÁS! ENERGIA!

Előhívhatod, áramlását be-és kikapcsolhatód, elraktározhatód, elküldheted és számos célra felhasználhatód.
Mindig elérhető és soha sem hagy cserben.

A SZERETET MAGA A VILÁGEGYETEM ÍGÉRETE!
Ez a közös szál, amely a dolgokat mozgásban tartja. Legfőbb ideje, hogy tudatára ébredjetek ennek. VALÓBAN ELJÖTT A TI IDŐTŐK!
Végre jóváhagyást kaptatok ahhoz, hogy használjátok azt az energiaforrást és megértsétek működését. KIÉRDEMELTÉTEK, HOGY ÍGY LEGYEN!

Tekintsük e világot energiának, és érezzünk felelőséget a sajátunkért.

Vegyük tudomásul, hogy mindarra amire, vagy akire gondolunk, vagy ahogy irányukban érzünk, mondunk, vagy cselekszünk, mindenre, amit, vagy akit megérintünk, vagy mellett elhaladunk -még ha egy futó pillanatra is- hatást gyakorolunk, úgy pozitív, mint negatív irányban, és megváltoztatjuk addigi magatartását.

Befolyással bírunk az állatokra, növényekre, a vízre(!), a levegőre, az épületekre, a lakásokra, továbbá –főleg- az emberekre is.
Mindegyikünk energiaszintje emelkedik vagy süllyed, attól függően, melyikünknél van kevesebb vagy több, így tükrözve a rájuk vagy a ránk ható energia mennyiséget, úgy minőségileg, mint mennyiségileg egyaránt.
Egy láthatatlan, de érzékelhető kölcsönhatás alakul ki.
Hatunk egymásra.

Ha történetesen dühösek, mérgesek, aggodalmaskodok, félénkek, indulatosak, stb., vagyunk, ez hatással van mindazokra, akikkel- vagy amivel kapcsolatban lépünk. Hatással van még a szobanövényekre is, melyek hervadni kezdenek.
Ha rettegünk valamitől, úgy a körülöttünk lévő házi állatok, a maguk éteri anyagukon keresztül magukba szívják a félelmet, és megbetegszenek.
Ha aljasok, bosszúállók, gyűlölködök vagyunk, az energia abban a helyiségben, melyben tartózkodunk ingadozni kezd és zűrzavarossá válik, vagy metafizikai értelemben az összeomlás szélére kerül...
Aki csak a közelben van, energiát veszít és legyengül. Negatív kisugárzásunk örvénye –energetikailag- mindent magába szippant ami-, vagy aki a közelünkben van.

Az érzékeléssel együtt jár a felelőség is.
Meg kell értenünk azt, ha örökkévalók vagyunk, akkor ott vagyunk mindenütt, ott lehetünk bárhol, benne létezünk minden dologban és hatást gyakorolunk mindenre és mindenkire úgy pozitívan, mint negatívan egyaránt.

Ami a mindennapi életet illeti, jusson eszünkbe, hogy az élet, a világ valósága csupán illúzió, amit az atomok rezgésének sebessége teremt.
Ha csak egy kicsit lelassulnának, keresztül tudnánk menni a falon.

A testen kívüli élmény során a tudatunk olyan éteri testben van, mely mindössze négy grammot nyom. Így képessé lennénk arra, hogy egyszerűen átmenjünk a falon.
Mi is csak érzés és gondolat vagyunk. Csupán csak szokásból tekintjük magunkat szilárdnak, s mint ilyen a fizikai lét szilárd részecskéjű állapotából átalakulunk az éteribb állapotban lévő lénnyé.

Bizonyára volt már olyan tapasztalatunk, amikor teljesen átadtuk magunkat annak, hogy megszerezzünk magunknak valamit, majd rájöttünk, hogy nem érte meg a beléfektetett energiát, és csalódást jelentett számunkra.
Legyünk tehát óvatosak, ne vágjunk bele valamibe anélkül, hogy átgondolnánk, valóban fontos-e nekünk.

A másik kérdés, amit fel kell tennünk magunknak: hathatósak, helyénvalóak cselekedeteink?
Nem vesztegetem-e fölöslegesen velük az időmet?
Ha akadályba ütközünk, lépjünk hátra és vessünk rá egy átható pillantást, amíg ki nem derül, mit akar mondani nekünk.

Gyakran megesik, hogy egyszerűen tudomásul vesszük, majd kikerülhetjük. Néha várakoznunk kell egy ideig, amíg feltöltődünk annyi energiával, ami elegendő arra, hogy erőfeszítés nélkül átjussunk az akadályon.

Ne menjünk fejjel a falnak. Álljunk meg.
Összpontosítsuk belső erőinket, energiánkat. Tervezzük meg, hogyan kerülhetnénk ki, miként szerezhetnénk meg mindazt, amire szükségünk van, és hogyan segíthetünk másokon?
Nem, ne menj fejjel a falnak! Ne erősködj, ha előre akarsz jutni! Használd inkább okosan a mentálodat, vizsgáld meg, számodra melyik út a legjárhatóbb és csak azután cselekedj!

Az ösvény, melyre lépni akarsz, különös eltökéltséget követel.
Teljes önuralmat, mert, ahogyan növeled energiádat, az ösvény egyre keskenyebbé válik; a legkisebb megcsúszás és máris óriási magasságból zuhansz alá.

NINCSENEK KÖZTES TERÜLETEK!
Vagy uralkodsz magadon, vagy nem. Az Energia, mivel tökéletesen elfogulatlan, “semleges“, nem törődik azzal, melyik utat járod.
Az emberiség történelme tele van olyan egyének eseteivel, akik úgy érezték, hogy az Isten, vagy valaki más az utolsó pillanatban majd megmenti őket.
Ez mind hiú ábrándnak bizonyult a következő dimenzióig, ahol már minden másképpen van, mint a mi hármas dimenziójú világunkban.

Ha több akarsz lenni annál, ami jelenleg vagy, e feladat érdekében uralnod kell hordózóidat úgy a fizikai, mint az éter, asztrál, mentál és kauzál testeidet.
Így feltétlenül erőre, energiára van szükséged, hogy utazásod első lépéseként uralkodni tudj testeiden.

Ha ennek az uralomnak birtokába vagy, akkor automatikusan egy másik dimenzióba kerülsz.
A világ, amely körül vesz nem ismeri a kiegyensúlyozatlanságot, így aztán az energiád az Univerzum részévé válik.
Ha viszont uralkodni tudsz testeiden, megőrzöd azt magadnak!

Aki a fejlődés kényelmes országutját elhagyta, s a meredek keskeny ösvényen keresi a szabaduláshoz vezető utat, azt a TANÍTÓ már várja.
Ismeri őt, látja erőfeszítéseit, vezeti lépéseit, oly helyzetbe hozza, mely haladására nézve a legkedvezőbb.
Az édesanya gyöngéd gondosságával őrködik felette tökéletes bölcsességgel...

Az ösvény teljesen pusztának és sötétnek látszik, és a Fiatal Tanítvány nagyon elhagyatottnak érzi magát.
De azonban egy Tanító, egy Mester, aki szilárdan hozzá tartozik, állandóan kéznél van és segítségéről biztosítja.
Íme, megkezdődik a szabadulás a láncoktól, az anyag rabságából, és a Tanítvány élete megindul a megvilágosodás felé!

Korunk kétféle kor. Testünk és szellemünk kora.
Szellemünk számtalan testen és létformán keresztül évmilliók alatt emelkedett fel öntudatának mai formájára. Sok testet viselt el, mint ruhát.

Fontos, hogy a szellem testi ruháját jó karban tartsuk, testünket szellemi, lelki elemekből mindig és mindig újra teremtsük. Minél érettebb lesz a lélek, a szellem annál inkább képes a fizikai test fölött uralkodni, azt tetszése szerint változtatni.

E lelki és szellemi erő segítségével széppé, egészségesebbé, erőssé és -mások szemében- szeretetre méltóvá lehetünk.
Azonban ugyan azon erővel (legalább a jelen életre) csúnyává, beteggé, gyöngévé és visszataszítóvá tehetjük magunkat.
Ha a fejlődés finomodásra és tökéletesedésre törekszik, végül mindennek a tökély magasabb fokára kell emelkednie.
Ez a varázserő a GONDOLAT.
Szemmel láthatatlan, de éppolyan valóság, mint a virág, a fa, a gyümölcs. Gondolataink folyvást alakítják izmainkat, külső és belső szerveinket.

Születésünk óta hozzászoktunk ahhoz, hogy egy bizonyos módon viselkedjünk. Beszédünknek, viselkedésünknek, cselekedeteinknek ezt a módját természetesnek tartjuk.
Ha valaki haraggal szól hozzánk, haragot ébreszt szívünkben. Ha valaki megvádol, megaláz, szégyenbe hoz, védekezést vált ki belőlünk, ami rendszeresen gyűlöletként nyilvánul meg bennünk. Ezek a dolgok mind karmikusak lehetnek.

Elmélkedjünk el azon, miért van az, hogy némely ember mindig haraggal jár-kell a világban?
Miért van az, hogy némely ember szívében mindig béke lakozik?

Ezek a dolgok hordozóink irányítása alatt állnak. Ezért személyes ÉN-ünknek kötelessége, egy magasabb szinten, uralkodni hordozóinkon, tudva azt, hogy ezek a sérelmek nem minket (személyes ÉN-ünket) érintenek, hanem magukat a hordozóinkat.

Karmánk gyakran segít abban, hogy megbirkózzunk hordozóinkkal, valamint, hogy bölcsességre, félelem nélküliségre és belső békére tegyünk szert, mivel a lélek békéje, a lélek csendje természetes állapotunk.
Így aztán személyes ÉN-ünk átalakuláson fog keresztül menni. Jobb emberré fogunk válni.
A haragra nem fogunk haraggal válaszolni.
A béke természetes állapot, de meglehetősen unalmas, ha életünk színpadát a dráma, a hevesség és állandó indulatos állapot utalja.

Használjátok bátran a sejtjeitek mélyében gyökerező intuíciót és a tisztánlátás képességét.
Magasabb tudatosságotok, “Isten Énetek“ válaszol majd a felvetett kérdésekre: gondoljátok, hogy az emberi faj elérkezett e ciklus végére, s hogy a magasabb szintre való átlépéshez szükséges, hogy a Föld teljes történetét az óceánok hullámai, vagy a leomló hegycsúcsok sziklái temessék maguk alá?
Ez lenne az emberiség előrelépése? Így gondoljátok? NEM!

Az általatok megsejtett kibillenés az Egyetemes Isteni-Űdvterv műve. Ez esetben elektromágneses háló elmozdulásáról van szó, ami Földünket körülöleli.
Az események, melyeknek tanúi vagytok, ennek a hálónak kiigazítását szolgálja, annak érdekében, hogy felkészülhessetek a végidőkre. Alapjában véve a cél az, hogy, egy kifejezetten a megvilágosodott emberiség számára megalkotott, a földi lét feltételeit biztosító elektro-mágneses fedőréteget hozzunk létre.
A mágneses sark többé nem fog a poláris északkal egy vonalba esni, nem is fedték pontosan egymást soha, most azonban számottevővé válik majd az eltolódás.

Miért olyan fontos ez?
A dolog jelentőségét az adja meg, hogy azok az emberek, akik még nem állnak készen, nem tudnak majd megbirkózni a változásokkal. Elég sokan fognak lemaradni, így, azok akik képtelenek lesznek erre, egy újabb fejlődési ciklusban (kb.3,5 milliárd év múlva(!)) újra inkarnálodnak, s a számukra megfelelő körülmények között tovább fejlődnek.
Igyekezzünk, törekedjünk, ne legyünk azok között. Erre tanít minket a DIOZÓFIA.

Minden igazság kapcsolatos az Univerzum, a Nagymindenség valamennyi igazságával, oly módon, hogy a legegyszerűbb igazságtól eljuthatunk a legösszetettebbig.
Ez győzhet meg bennünket arról, hogy a Diozófia nem csupán elmélet, hanem az igazságnak a kifejezője.

A Diozófiai eszmék mindenike fejlődik, folyton gyarapszik. Hasonló a földbe ültetett maghoz, amely lassan nő és terjeszkedik, majd fává lesz.
Minden Diozófiai fogalom nő mindaddig, amíg végül nincs a világegyetemnek olyan ténykedése, olyan szférája, amely ne tartozna a Diozófiai eszmék látókörébe.
Így haladhatunk előre, míg csak nem válunk minden bölcsesség megtestesülésévé, és megértjük az Élet Igazságát.
Megismerjük Isten Üdvtervét, mely előttünk áll.
Ha a Tanítvány akar, érdeklődik és rendületlenül kitart, egész bizonyosan eléri célját: belső megvilágosodását. Ez a Diozófia evangéliumának egy része, a mindenkire vonatkozó fenséges jövő bizonysága.

Ha megérintesz valakit erőt adsz át neki.
Többé nem kell tartanod a negatív energiáktól, már ami a te energiádat illeti.
Spirituális egyensúlyod megszünteti azt az állapotot.
Többé nem kell attól tartanod, hogy egy alacsonyabb vibráció saját energiádra, saját rezgéseidre hatást gyakorol.

Azok, akik a tiédnél alacsonyabb vibrációval rendelkeznek, megváltoznak egyszerűen az által, hogy a környezetedben tartózkodnak, még abban az esetben is, ha tudatosan nem is gondolsz erre.
Tanítóként sokan érkeznek majd hozzád, akik talán használatba veszik a számodra már fölöslegessé vált energiát, mivel neked már nem lesz rájuk szükséged.
Különben magad is képes leszel feltölteni azokat. Így a pozitív hatás- és erő energiacsatornájává válsz!
Ily módon változtatja meg életedet a korlátlan hatalommal bíró szeretetforrás!

Gondolnunk kell arra, hogy nemcsak fizikai testünket visszük az emberek közé.
Fluidikus kisugárzásunk által bizonyos hatást gyakorolunk az emberekre, állatokra, növényekre, mely kisugárzás ösztönszerűen megnyer vagy ellenünk hangol másokat, mindazokat kik környezetünkbe tartozkódnak, tekintet nélkül arra, hogy hallgatunk-e vagy beszélünk.

Tudnunk kell, hogy nagyobb jelentősége van annak, amit gondolunk, érzünk, mint annak amit mondunk.
Körülvesz bennünket a belőlünk kisugárzó elektromágneses mező, mely taszít vagy vonz.
Bármi történjék is velünk, a környezetünkből kiváltott ellenhatások, illetve hatások mind-mind az általunk kibocsátott fluidikus vibrációk következménye.

Az őszinte szeretet kisugárzása meghozza a pozitív visszahatást úgy az emberek, mint az állatok és növények részéről.
Éppen az ilyen érzések és gondolatok vonzzák magukhoz a hasonlóan gondolkodó és érző embereket, állatokat, növényeket. Ezekben biztos támpontra lelhetünk.

“Ne menjen le a nap a te haragoddal“, ezekben a csodálatos bibliai szavakban rejlik az egészség titka.
Aki haragosan, aggodalmaskodva, félő vagy nyomott hangulatban tér pihenőre, lelkileg órákat tölt el álmában rossz légkörben, szomorúságot és bajt halmoz föl magában a következő napra.

Nem jó az ébrenlét alatt szakadatlanul gondolkodni.
Kimerít ez a rossz szokás, melynek rendesen az a következménye, hogy bizonyos gondolatcsoportot a kimerültségig ismételünk.

Minden energiának és boldogságnak egyik legfönségesebb forrása az a képesség, hogy gondolatainkat bármikor félbe tudjuk szakítani.
Így a teljes fizikai nyugalom közben át tudjuk adni magunkat az álmodozásnak. Hatvan másodpercnyi álmodozás, hatvan másodpercnyi eleven nyugalmat jelent testnek és szellemnek egyaránt.
Még az anyagi törekvések legalsóbb régióiban is azé lesz a győzelem, aki bármikor pihenhet tetszése szerint, vagy tétlenül maradva tetszése szerint száműzheti magától a gondolatokat.

Az ilyen ember az “Élet gyeplőjét“ tartja kezében, mert az elmélyedés pillanataiban új eszmék, tervek és vállalkozások kapuja nyílik meg előtte, amelyek mind beteljesednek. Valóra válnak, ha a kapu kilincsét az éber öntudat állapotában is szívósan fogja tartani.

A felfordulás javarésze azért keletkezik a világban, mert az emberek nem becsülik meg eléggé saját magukat.
Mivel sohasem alakítottak ki együttérzést vagy gyengédséget önmaguk iránt, nem tudtak belső békét és harmóniát teremteni, s emiatt másokra is ezt a zavaros és békétlen képet vetítik ki.
Ahelyett, hogy nagyra értékelnénk az életet, gyakran magától értetődőnek vesszük a létezésünket – vagy lehangolónak, terhesnek találjuk az életet.

Életünket természetesen komolyan kell vennünk, ám ez nem azt jelenti, hogy a katasztrófa szélére kellene sodornunk magunkat panaszkodásunkkal, vagy azzal, hogy neheztelünk az egész világra.
Személyes felelősséget kell vállalnunk életünk minőségének megjavításáért.

Amikor nem büntetjük és kárhoztatjuk önmagunkat, amikor megnyugszunk és méltányolni tudjuk testeinket és tudatunkat – akkor kezdjük felvenni a kapcsolatot a bennünk levő alapvető jósággal.

Ezért tehát, legyünk hajlandóak megnyílni önmagunk elött.
Ha gyengédséggel viszonyulunk önmagunkhoz, észrevesszük a gyengéinket, de képességeinket is.
Nem érezzük többé azt, hogy nem szabad tudomást vennünk bajainkról, vagy azt, hogy el kell túloznunk önmagunk elött a képességeinket.
Nagyon nagy szükségünk van erre az önmagunk iránt táplált gyengédségre és megbecsülésre, mert csak ebből kiindulva tudunk segíteni önmagunkon és másokon.

Emberi lények lévén, megvan bennünk az az alap, amelyből kiindulhatunk, ha magasabb szintre akarjuk emelni életünket és teljesen boldogok akarunk lenni.
Ez a kiindulási alap mindig elérhető.

Vannak testeink, van tudatunk, s ezek igen becsesek a számunkra.
Mivel vannak testeink, s van tudatunk, képesek vagyunk felfogni ezt a világot.

A létezés csodálatos és értékes.
Nem tudjuk mennyi ideig fogunk még élni, ezért, amig miénk az élet, miért ne használnánk fel?
És még mielött felhasználnánk, miért ne becsülnénk meg?

Amikor reggel felébredtünk és megmosakodtunk első feladatunk kapcsolatban lépni a bennünk lakozó istenséggel, a krisztusi vibrációval.
A legtöbb ember mégis éppen aktuális problémáit, elvégzendő munkáját helyezi az előtérbe.
Végiggondolja, kikkel fog a nap folyamán találkozni, ügyeit intézi.

Ehelyett épp azt a bölcsességet kellene megszereznünk, mely lendületet adna tennivalóink elvégzéséhez, és megoldaná minden problémánkat.
A “Miatyánkban“ az “add meg nekünk ma“ szavak is jelentőségteljesen utalnak arra, hogy követőinek Krisztus a reggeli imádkozást vagy elmélkedést tanácsolta.

Mély lélektani okok húzódnak meg e mögött.
Egész napi tevékenységünk hangnemét meghatározza az ébredés utáni első óra eltöltésének milyensége.
Ha elmélkedéssel kezdjük a napot, tennivalóinkat nem háborgatják a hordozóink.

Munkánk nem látja kárát és problémáinkat sem söpörjük a szőnyeg alá, ha minden reggel áldozunk egy kis időt arra, hogy elmélyedjünk belső világunkban.
Lelki erő és bölcsesség áramlik majd a minden napi tennivalók mögött.
Bármit teszünk, minden döntésünk helyénvaló lesz, mert azokat a bennünk lévő istenség sugallatára tesszük.
Akik szerint ostobaság a lelkiséget, szellemiséget a világi feladataink elé helyezni, azok rosszul állítják fel a fontossági sorrendet.

Gondoljunk csak a világ szenvedéseire, mely nem tudja, hogy miért szenved; az emberek kétségbeesésére, nyomorára, kik nem tudják, hogy miért élnek, miért halnak meg; kik nap nap után, évről évre látják, hogy újabb szenvedésekkel sújtatnak és nem értik azok okát; kik kétségbeejtő bátorsággal harcolnak, vagy pedig dühöngve fellázadnak azon körülmények és állapotok ellen, melyeket fel nem foghatnak, nem érthetnek meg, nem igazolhatnak.
Gondoljunk csak a gyötrelmekre, melyek vakságból erednek, arra a sötétségre, melyben a szerencsétlenek remény nélkül tapogatóznak ihlet nélkül, az igaz élet ismerete nélkül, és a fátyol mögé rejtett szépség sejtelme nélkül.
Gondoljunk hát a sötétségben élő testvéreink millióira és azután azon felemelő erőkifejtésekre, melyek a mi szenvedéseinkből, a mi küzdelmeinkből és áldozatainkból születnek.

Felemelhetjük őket egy lépéssel a világosság felé, enyhíthetjük fájdalmaikat, csökkenthetjük tudatlanságukat, tévedéseiket, áthidalhatjuk utjukat a megismerés, a tudás felé, mely megismerés, mely tudás maga a világosság és az élet.
Ki akad közöttünk, bármilyen keveset tudna is, ki ne segítene, ne áldozná fel magát azokért, kik nem ismerik életük célját és feladatát?
A változhatatlan Törvény, a megtántoríthatatlan Igazság, az Isten Örök Élete folytán tudjuk, hogy az egész istenség bennünk van.
Jóllehet, most még csak kevéssé kifejlődőtt, de azért a világ felemelésére szükséges végtelen képesség megvan.
Bizonyára sokan vannak közöttünk, akik képesek ezen isteni élet hatását érezni.
Kit nem vonzana a remény, hogy segíthet, boldogíthat másokat?
És ha ezen életet, ha gyöngén, ha csak rövid időre is érezzük, ez azért van, mert szívünkben csak most érezzük, észleljük az isteni életerőt, a krisztusi vibráció kiteljesülését.

Az elmélkedéshez fűzött magyarázat az 'ISTENFOGALOM' és 'ELHAGYOTT-E ISTEN?' írásokban találhatók meg - (a szerk.)

Új Világ küszöbén I. - Meditációs témák, elmélkedések 80 o.  

- ! -

~ * ~

© Copyright. Minden jog fenntartva!

.   ~    
.

---