Diozófia: az ISTENfogalom

  ~    

Diozófia  |  Idézetek / Mottók
A vér az étertest legmagasabb produktuma.
Diozófia | Új Világ küszöbén

  ~    

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok

Az ISTENfogalom
    (Új Világ küszöbén  IV.)

"Mindenütt ahol élet van, Isten van".
Dr. Kiss István, a Diozófia megalapítója

Minden formában formanélküli-Önmaga-, az idők folyásában Időtlen, a csillagokat a helyükön tartja, melyek az Ő “ruhái“. Ő maga a Tér, pedig nem ismer semmiféle kötöttséget, hisz Ő végtelen.
Ugyanaz tegnap, ma és holnap és mindig. Nem ismer semmiféle változást és az Ő forgása nem mutat semmiféle árnyékot.
Ő az Élet mindenben.
Semmiféleképpen fel nem fogható, csak Önmaga által.
Az egyetlen soha nem változó tulajdonság minden anyagban, de mégsem matéria. Szubsztancia, minden dolgok alapja.
Az Intelligenciának, a Hatalomnak, a Szeretetnek az Universuma. Őbenne élünk és halunk, Őbenne létezünk és vagyunk.

Gondolkodjunk el ezen és tekintsünk a csillagos égre, érezve (átérezve!) az Élet Végtelenségét.
Az ember, a természet, minden szabadításra vár, vagyis keressük Istent, mint egy külső(?) szellemi hatalmat, mely problémáinkat megoldja.
Az életkedvet, örömöt önmagunkban találjuk meg, mégis miért várunk külső segítségre?
ISTEN, akit keresünk bennünk van!

Ha ezt képesek vagyunk tudatosítani magunkban, akkor semmi okunk arra, hogy gyengének, magatehetetlennek érezze valaki is magát, mert MINDENKI ERŐS A BENNE LEVŐ ISTENSÉG ÁLTAL, mely az élet, erő és Energia.
Ezen keresztül Isten mindig beszél hozzánk, de csakis ha befelé fordulunk érthetjük meg Őt, hisz bennünk van.

ISTEN MINDENBEN BENNE VAN ÉS MINDEN ŐBENNE, így mindenből erőt sugárzik és mindenben megnyilatkozik.

Szól hozzánk ISTEN!

Szól hozzánk, de sugallata nem a fizikai fül számára hallható és érzékelhető vibráció. Finomabb és tökéletesebb világoknak üzenete az, mely megnyilatkozik Ő általa, így ha meg akarjuk hallani, akkor ki kell fejlesszük magunkban azt a képességet, mely a belső CSEND néven ismer a szellemtudomány, vagy népiesen a lélek-hangja kell megszólaljon mibennünk.
Több alkalommal is említettük, hogy nem vagyunk egyedül. A szellemvilág lényei fognak körül bennünket, akiknek feladata a mi életünknek felvigyázása, sugalmazása.
Többszőr beszéltünk a belső szellemi vezetőkről: a személyes őrzőnkről és a szellemi vezetőnkről, melyek valahol “mellettünk“ helyezkednek el, de nem, ők is bennünk vannak (!).
Feladatuk egyik fontos eleme pont a kapcsolatok felvételének megkönnyítése és segítése.

Hatalmas, ki nem mondható erők és energiák alusznak, latens módon az emberben.
Az ezekre való eszmélésünk elősegítése az említett szellemi lényeknek egyik fontos feladata, valamint az önmegvalósításunknak elősegítése a belső megvilágosodásnak eredményeként.
Ezen fontos tényezők és elérendő célok azok, melyek az egyéválásnak feltételei a szellemi világgal, a bennünk lakozó “másod Én“-nel, az EGÓ-val, az igazi szellemi entitásunkkal.

Az “isteni üzenet“ tartalma és mondanivalója nagy mértékben függ a tudatállapotunk és egyéni fejlődési fokozatunknak mértékétől.
Mindig annyit, amennyit “elhordozni“ képesek vagyunk, vagyis amennyire szükségünk van előmenetelünk számára.
Így “szól“, amikor veszélypillanat áll fenn, amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy létünk tovább menetele akadályba ütközik, vagy különböző időpontokban, amikor ott a “maga“ ideje -a Rendelt Idő Törvénye-, és amikor tévedünk bizonyos helyzet megítélésnek tekintetében.
Tehát azt lehetne mondani, hogy nagyon figyelmes és “képzett“ vezetőink vannak, akik sokszor hiába igyekeznek a tőlük telhető legtöbbet megtenni: NEM VAGYUNK FIGYELMESEK A BELSŐ HANGRA.

De vannak, akik állandóan a belső hangra képesek figyelni és az VEZETI őket, így életük is sikeresebb, és megelégedést hoz számukra életmenetük.

Csak az éberek érzik a segítőkezet!

A feleszmélt ember már érzi és hallja a belső hangot, és azt is tudja, hogy a belső vezetés tudatossága érdekében csendre, nyugalomra van szüksége. Ez mit jelent?
Szabadulva a személyes énünk – égónk –, által reánk kényszerített vágyaktól, érzésektől, kívánságoktól és problémáktól, leszünk képesek az 'URAM LEGYEN MEG A TE AKARATOD', felső vezetést megvalósítani életünkben.
Így képesek leszünk nem testi füllel, hanem a lélek “fülével“ figyelni a felénk irányított sugallatokat.
A földi hangok a levegőnek rezgései, azonban a belső hang “rezgésmentes“ hangtalanul finom vibráció formájában jut el a tudatunkig.
VAN és LÉTEZIK, de “anyagtalanul“.

Ez különösen ma igen fontos ismeret, amikor az információknak tengerében létezünk és élünk.
Ma igen fontos tehát, a belső hangra figyelni, mert a bölcsesség és értelem segítségével függetleníteni képes bennünket a külső világ eseményeitől, annak hangzavarától.

Krisztus is tudta, hogy az aggodalmaskodás elvonja figyelmünket a léleknek hangjától, amikor figyelmeztet:
“Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felöl, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja“ - Mt. 6/34 - Hegyi Beszéd.

A ma figyelmeztetése is ehhez hasonló: 'ne azonosuljatok a külső hangzavarral', hallgassuk meg, értékeljük ki, de csak ennyi.
Nem a mi problémánk és aggodalmaskodással nem oldunk meg semmit, főleg azt, ami nem a miénk.

A diozófia Istenszemlélete abból indul ki, hogy legbensőbb lényegében -Istenben- van az ember, és ha önmagát megismeri, akkor magát Istent ismeri meg, sőt ő egy Istennel.
Eddig csak szemlélte, kívülről próbálta megközelíteni, kialakítva magának a “személyes istenképnek“ fogalmát, mint egy státuszt, de ma már, öntudatának azon fokán, melyben képes a befelé fordulás önismereti utját járni, felfedezi azt, ami mindig is a része volt, de nem volt annak tudatába: nincs különbség közte és Isten között.
Így lett egy lényből, mely nem volt még ember: EMBER, és az emberből ISTEN!
Hogy egy emberből Isten legyen, ahhoz benne életre és öntudatra kell ébrednie a benne levő istenség fényének, az isten-szikra szunnyadó erejének.
Kimondhatjuk, hogy a jelenlegi fejlődési korszaknak fő feladata, az emberséges EMBERRÉ válás fokozatának elérése.

 
  - ! -

~ * ~

©Copyright. Minden jog fenntartva!

.

---