Paramuzikológia: a normálistól az anormálisig a zenében

Paramuzikológia 1.

A normálistól az anormálisig a  z e n é b e n

A zene csakis normális lehet? Mi anormális?
Amit megszoktunk? Amit megszerettünk? Amiről azt mondják nekünk, hogy az a normális?

Minden normális a zenében!
Lásd XX. századi zene: mindent szabad, minden lehetséges benne.

De most jön a mentő szó: PARANORMALIS.
Vagyis: a normálissal párhuzamos másik normális jelenség. És minden mentve van.
Megszabadultunk a csúnya, kellemetlen, ijesztő anormális kifejezéstől. Mert azért mi, emberek, mindig keressük a titokzatost, a mást.
Jó eljátszogatni a gondolattal, hogy van velünk párhuzamosan egy más világ, más törvényekkel, három helyett négy dimenzióval, vagy ki tudja még hánnyal több dimenzióval, és ott is van zene, velünk párhuzamos zene.

Túlvilág? Igen, az!
És mert a világon minden összefüggésben van egymással, természetesen mi is egyek vagyunk a minket körülvevő többi világokkal. Függvényei vagyunk azoknak, és ők is függnek tőlünk.
Belőlük vétettünk, tehát egyek vagyunk velük.
Velünk néznek a világra, velünk mozdulnak, velünk éreznek, velünk örvendenek. Általuk mozdulunk minden pillanatban.
Végre valahára tudomásul kell vennünk, nem vagyunk egyedül, magunkra utáltan.

Ezt az érzést legelőször az alkotó ember élte át — mindegy, hogy milyen módon: vallási szertartás keretében vagy az alkotó mozdulat pillanatában ösztönszerűen.
  A lényeg az, hogy minden alkotás, a legparányibb is: a semmiből egy új világ teremtődik gondolatának, eredményének jegyében születik meg.

Mi az a semmi? A csupa nagybetűvel írandó SEMMI?
Az a megfoghatatlan eredetű: képzelőerő. Mielőtt a gyermek földobná a labdát, képzeletében hihetetlen részletességgel előre megjelenik az elkövetkezendő mozgáskomplexum teljes KÉPE.

Minél szegényesebb a képzelőerő, annál pontatlanabb az előrevetített kép és annál sikerületlenebb az utána kibontakozó mozgássor.

Minden először ott van a tudatunkban valamilyen formában, és ennek kivetítése után születik meg a materializált forma?

Közhelynek számító jelenségről beszélünk, hiszen ezt mindenki tudja és mindenki jól, rosszul így is csinálja: megalkotja a képet, majd kivetíti és egyben materializálja.

Mind e mögött egy eredendő energia áll. Honnan ez az energia?

Az antropozófia, a diozófia erre keres és ad választ. Szellemtudománynak nevezzük őket.
Kutatási területük az úgynevezett normális (értsd: három dimenziós fizikai) világot át- meg átható paranormális jelenségek vizsgálata.

Ez a hatalmas kutatási terület rengeteg szakágra bomlik fel.
Ide tartozik a tanatológia (a halálon túli világ, a halálélmény stb.) vizsgálata. A telepátia, a teleportádó, a paranormális sebészeti beavatkozások és egy hosszú sor egyéb szakterület kutatása is.

A zenetudomány csak napjainkban kap észhez: a zene megértése, a zenei alkotás vizsgálata, az előadói problémák kutatása a paranormális zenei jelenségek vizsgálata nélkül már ma sem elképzelhető.

A következő század zenetudománya pedig már nem lehet meg nélküle.
A zene világában sem több a különleges jelenségek száma, mint világunk más területein jelentkező "csuda" dolgok mennyisége.
Bár a zene — s vele együtt a muzsikus is — afféle csudalénynek számít: az ember számára adatott földöntúli ajándéknak vagy — ahogyan mondogatni szokták — "az Istenséggel való párbeszédnek".

Nemrégiben egy új könyv került a kezembe: Hartmut Gagelmann Mozart hat nie gelebt—így, kérdőjel nélkül.
Érdekes a zárógondolata: 'Mozart war kein Genie — sondern ein Medium" (Mozart nem volt zseni — ellenben médium volt").
A könyv szerzőjének egyik alapérve, hogy Mozart sohasem javított bele alkotásaiba, ha változtatott, az egyenrangú volt az eredetivel.
A kész mesterművek szakadatlan, javítás nélküli leírása, ezek iszonyatosan nagy száma — majdnem háromnegyed ezer, 30 életév alatt még lemásolni is borzasztó volna! —, a bennük testet öltött szellem géniusz volta mindenképpen paranormális jelenségre utal.
Íme egy hatalmas kihívás a PARAMUZIKOLÓGIA számára.

Terényi Ede    
HELIKON - Irodalmi folyóirat IV. Évfolyam 1993.22. (152.) szám, 23. oldal

---

  .    
  .    

DIOZÓFIA: Isteni filozófia

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok a Létről, Életről, Isten és ember viszonyáról...

Üzenetküldés / E-Mail »»

---