Diozófia: Napi elmélkedések

  ~    

Diozófia  |  Idézetek / Mottók
Tehát, nem mi vagyunk a teremtés legtökéletesebb lényei. A teremtés maga nem más, mint folytonosan tartó örökös átalakulás, tökéletesedés (a működésben lévő természeti erőknek megfelelően).
Sőt, a 'tökéletesedés törvénye' még magára a Lélekre is kiterjed, mert a lelkek is épp úgy különböznek egymástól mint a testek.
Diozófia | Új Világ küszöbén II. - A Lélek és a múlt (33. o)

  ~    

Diozófiai, ezoterikus és parapszichológiai értekezések

Napi ELMÉLKEDÉSEK

A felfordulás javarésze azért keletkezik a világban, mert az emberek nem becsülik meg eléggé saját magukat.
Mivel sohasem alakítottak ki együttérzést vagy gyengédséget önmaguk iránt, nem tudtak belső békét és harmóniát teremteni, s emiatt másokra is ezt a zavaros és békétlen képet vetítik ki.

Ahelyett, hogy nagyra értékelnénk az életet, gyakran magától értetődőnek vesszük a létezésünket – vagy lehangolónak, terhesnek találjuk az életet.

* * * * * * *

Életünket természetesen komolyan kell vennünk, ám ez nem azt jelenti, hogy a katasztrófa szélére kellene sodornunk magunkat panaszkodásunkkal, vagy azzal, hogy neheztelünk az egész világra.
Személyes felelősséget kell vállalnunk életünk minőségének megjavításáért.

* * * * * * *

Amikor nem büntetjük és kárhoztatjuk önmagunkat, amikor megnyugszunk és méltányolni tudjuk testeinket és tudatunkat – akkor kezdjük felvenni a kapcsolatot a bennünk levő alapvető jósággal.

Ezért tehát, legyünk hajlandóak megnyílni önmagunk elött.
Ha gyengédséggel viszonyulunk önmagunkhoz, észrevesszük a gyengéinket, de képességeinket is.
Nem érezzük többé azt, hogy nem szabad tudomást vennünk bajainkról, vagy azt, hogy el kell túloznunk önmagunk elött a képességeinket.

Nagyon nagy szükségünk van erre az önmagunk iránt táplált gyengédségre és megbecsülésre, mert csak ebből kiindulva tudunk segíteni önmagunkon és másokon.

* * * * * * *

Emberi lények lévén, megvan bennünk az az alap, amelyből kiindulhatunk, ha magasabb szintre akarjuk emelni életünket és teljesen boldogok akarunk lenni.
Ez a kiindulási alap mindig elérhető.

Vannak testeink, van tudatunk, s ezek igen becsesek a számunkra.
Mivel vannak testeink, s van tudatunk, képesek vagyunk felfogni ezt a világot.

A létezés csodálatos és értékes.
Nem tudjuk mennyi ideig fogunk még élni, ezért, amig miénk az élet, miért ne használnánk fel?
És még mielött felhasználnánk, miért ne becsülnénk meg?

* * * * * * *

Istennek nem kell az emberbe leszállni, hiszen benne van már születése óta valamennyi embernek a szívébe!
Valamely / valamennyi ember nem egyéb, mint Istennek része!

Az emberek kérdésekkel ostromolják az Istent, Ki ott van a lelkükben, szellemükben, abban az anyagtalan elvben, mely testünknek az életet adja.
Igaz nem mondja meg nekünk – vagy talán megmondja és nem tudjuk megérteni? – miért választotta el Magától – pillanatnyilag – a lényeket.
De ha a követelményeket elfogadjuk, minden világossá válik és oly simán pereg le, mint egy lánc, a következtetés: az anyag az, ami elválaszt bennünket Istentől és a Szellem az, ami egyesít Vele!

Kell tehát, hogy a Szellem győzedelmeskedjék az Anyag felett, mert a Szellem, nem az intelligencia csupán, hanem a szív is, az érzés is, minden ami nem anyagi.
Kell tehát, hogy valamennyi alakjában megtisztuljon, szétáradjon, felemelkedjék és diadalmaskodjék az anyagon!

Az elmélkedéshez fűzött magyarázat az 'ISTENFOGALOM' és 'ELHAGYOTT-E ISTEN?' írásokban találhatók meg - (a szerk.)

 

folytatjuk...

 

- ! -

~ * ~

© Copyright. Minden jog fenntartva!

.   ~    
.

---